Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A teszlek süveg dalai

Kalapok közt keresgélve

Találsz talán szebbet,

De nem hordott még fején a föld

Nálam eszesebbet!

Én vagyok a Teszlek Süveg.

A híres? Naná!

Más sapkákkal ne végy engem

Egy kalap alá!

Én látom, mit senki más:

hogy mit rejt a fejed.

Próbálj fel, és menten mondom,

hol van a helyed.

Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,

Házad Griffendél.

Oda csak az kerül, ki

Semmitől se fél.

Hugrabugnak nyájasnépe

békés, igazságos.

Oda mész, ha türelmes vagy

S jámbor - ez világos.

A bölcs öreg Hollóhátban

Éles elmék várnak.

Kiknek a tanulás kaland,

Oda azok járnak.

Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,

Ne is tekints másra:

A Mardekár való neked.

Ott lelhetsz sok társra.

Hát vegyél fel, és ne remegj!

Forog ez az agy!

Bár nincsen mancsom, nálam mégis

Jókezekben vagy!

 

 

 

Újkoromban eltelt már vagy ezer év azóta,
Élt e földön négy nagy mágus; róluk szól e nóta.
Hősi lelk
ű Griffendél, kit tégas sik nevelt;
Szép Hollóhát ifjúsága zord hegyek közt telt;
Szelíd szívű Hugrabug, kies völgyek lánya;
S ravasz Mardekár hazája erdők ingoványa.
Kell egy mágus-tanház vélte a hőskor négy bölcse.
A Roxfort lett közös álmuk s munkájuk gyümölcse.
Kezdetektől volt egy külön háza mind a négynek,
Hiszen ki-ki más-más virtust tartott fő erénynek.
Bátor szívű ifjak gyűltek Griffendél köré.
Hollóhát az észt helyezte mindenek fölé.
A szorgosokhoz húzott mindig jó Hugrabug szíve.
S a becsvágyók közül került ki Mardekár sok híve.
Egy kérdésre kereste még a négy bölcs a választ:
Holtuk után az ifjaknak házat vajh ki választ?
Griffendél fejéhez kapott, levett róla engem;
észt töltött belém a négy, s ím Teszlek Süveg lettem.
Húzzatok hát fületekre, ne tátsátok szátok!
Megtudjátok menten, melyik ház illik hozzátok!

 

 

 

Hajdan mikor új voltam még, négy mágus összeállt,
s eldöntötték, létrehoznak egy varázstanodát,
hol az ifjak hallgathatják oktatóik bölcs szavát,
s továbbíthatják a vének tudásuknak legjavát.
Sokan mondták, nemes a cél, melyért a Négy síkra száll;
nem hitték, hogy valaha is rút viszály közékük áll.
Mély barátság fűzte egybe Griffendélt és Mardekárt;
jóban-rosszban összetartott Hugrabug és Hollóhát.
De jaj, egységük víg napját széthúzásnak bús éje
követte - és erről szól a Teszlek Süveg meséje.
Szólt Mardekár: ,,Az jöjjön, ki mágus szülők gyermeke."
Szólt Hollóhát: ,,Azt tanítsuk, kinek éles az esze."
Szólt Griffendél: ,,Iskolánkba bátor ifjak jöjjenek!"
Szólt Hugrabug: ,,Énelőttem egyenlő minden gyerek."
Véleményük különbözött, össze mégse vesztek.
Eldöntötték, mindannyian felelősek lesznek
egy-egy házért, mely az övék: így Mardekár; teszem azt,
magához hívhatott minden tiszta vérűt és ravaszt.
Hollóhátnál az okosok hasznát látták eszüknek;
bátor lelkű társaik meg Griffendélhez kerültek.
Hugrabughoz ment a többi. De akkoriban még
négy hű barát volt a négy ház, szent volt a szövetség.
Sok-sok évig honolt béke köztük, s egyetértés;
Mígnem végül kapzsi becsvágy, sima szó, kísértés
Egymás ellen fordította a négy büszke házat,
és közöttük féltékenység, gyűlölködés támadt.
Egy ideig már-már úgy tűnt a Roxfortnak vége -
hiszen barát barátnak lett esküdt ellensége.
Végül aztán egyik reggel elment a vén Mardekár;
és az ádáz tusa nyomban véget is ért; haj, de már
nem lett újra egy, mi egy volt, s négy házunk azóta
bús emlékét őrzi annak, mit elsírt e nóta.
Így eshetett, hogy megkaptam kényszer szülte posztomat.
Kár, hogy ami egyben teljes, négybe épp én osztom azt.
Dalomba pár újabb strófát azért szövök ma bele,
mert, bár elvégzem a munkám, sejtem, kárt teszek vele.
Régi bűbáj kötelez rá, hogy betöltsem tisztemet,
de oldom, mit kötni kéne - s ebből, félek, baj lehet.
Éber szemmel lássátok meg mind a baljós jeleket!
Veszély les ránk! Ártó szándék, zord ellenség fenyeget!
Egység kell most, összefogás; ha széthúzunk, elveszünk ...
És most jöjjön a beosztás. Essünk túl rajta, gyerünk!